|
|
|
|
|
|
|
|
Minden jog fenntartva!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Temetetlenül |
|
Fáradt lelkem vágyna már aludni végtelen, sötét e kor, e csúf világ, soká nem nézhetem. A föld felé, ha hív a cél, szívem nyugalomba száll, s nem letör, új kedvvel tölt el majd az irgalmas halál. De testem visszaretten, mert hitvány tárgy csupán, tovább vágy a kínzón fájó, csalfa élvek után. Mert most ismét hó esik, s szikrázva hull szemembe, s még elvagyok, míg e múló báj, s nem az örök föld temet be. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|