|
|
|
|
|
|
|
|
Minden jog fenntartva!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Színeim |
|
Üres a szobám, már én sem vagyok itt. Kedvem borús, nincs, ami felvidít. Kívülről nézve magam a látvány szánalmas, ilyen lettem én: sötét és unalmas. Voltam már ezüst, mint levélen csillanó harmat, voltam arany is, mint víztükör a Hold alatt, voltam halványkék, lékből feltörő buborék, és vörösbe hajló sárga, lobogó tűz játékos lángja. Majd leszek még szürke, kihűlt hamu a földön, s majd én leszek a fény, hogy minden más tündököljön. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|